2. fejezet: „Nem �ll sz�nd�komban megmenteni t�ged!”

Kagura be volt z�rva egy alagsori cell�ba, Naraku kast�ly�ban. Keze ki volt l�ncolva a falhoz, szemeit kis�rta. Most aludt, de ajt�nyikorg�sra felriadt. Kanna l�pett be, kez�ben a t�kr�n k�v�l ott volt Kagura legyez�je.

Kagura: - Kanna! Mit keresel itt?

Kanna: - Naraku elment.

Kagura: - Hova?

Kanna: - Nem tudom, de nincs a kast�lyban.

Levette Kagura kez�r�l a l�ncokat, �s visszaadta neki a legyez�t. Kagura �rtetlen�l n�zett h�g�ra.

Kagura: - Mi�rt seg�tesz nekem? Ez�rt meg is �lhet Naraku.

Kanna t�kr�ben megjelent Sesshoumaru alakja, aki egy dombon �llt. Majd l�tta Narakut, aki felt�nik Sesshoumaru m�g�tt. Harcoltak, de a t�k�r nem k�zvet�tette a besz�lget�s�ket. Kagura amilyen gyorsan csak lehetett elt�nt a kast�lyb�l.

Ek�zben Sesshoumaru t�relmesen v�rta Narakut. Tudta, hogy el fog j�nni a Shikon szil�nk�rt.

Naraku: - Sesshoumaru nagy�r! Van n�lad valami, ami kell nekem.

Sesshoumaru: - Kell? Akkor harcolj meg �rte.

Elkezdtek csat�zni. Naraku teste egy hatalmas moh�s gy�k�rcsom�hoz hasonl�tott. Csakhogy a gy�kerek egyre n�ttek, �s el akart�k nyelni Sesshoumarut. A szellem a kardj�val minden ilyen ind�t elpuszt�tott. Lassan Kagura is meg�rkezett. Ijedten l�tta, hogy Sesshoumaru megs�r�lt. Minden egyes kardsuhint�s f�jdalommal j�rt, mert egyetlen karja is megs�r�lt. Naraku megint t�madott, �s ezzel elt�rte ellenfeje karj�t.

Kagura: - Sesshoumaru!

A szellem felkapta a fej�t, �s Naraku is. A d�mon balkarj�n kidagadtak az erek, majd megjelent egy sz�v. �k�lbe szor�totta kez�t, mire Kagura a f�jdalomt�l �sszeesett. Kinyitotta legyez�j�t, �s n�gyk�zl�bra �llt.

Kagura: - S�rk�nyk�gy�k t�nca!

A t�mad�s lev�gta Naraku balkarj�t, aminek hely�be r�gt�n m�sik n�tt. De Kagura szabad volt. Csak ne vigye el Naraku a r�gi karj�t is. A d�mon megindult Kagura fel�. A n� riadtan n�zett Sesshoumarura, akinek kiolvasta a szem�b�l, hogy nem fog neki seg�teni. Nem is nagyon tud t�r�tt karral. M�r csak egy csoda seg�thetne. �s a csoda meg is t�rt�nt. Megjelent Aun teljesen egyed�l, �s megt�madta Narakut. A d�mon d�h�sen a s�rk�ny-l� nyom�ba eredt, mit sem t�r�dve Kaguraval, �s Sesshoumaruval. Kagura odament Sesshoumaruhoz.

Kagura: - J�l vagy Sesshoumaru?

Sesshoumaru nem nagyon tudta mit feleljen. Ilyet m�g soha nem k�rdeztek t�le. V�g�l csak b�lintott.

Kagura: - Hol van az a kisl�ny, aki mindenhova elk�s�r?

Sesshoumaru: - Ahol hagytam �t, �s Jyakent. Rem�lem.

Kagura: - F�lek, hogy Narkau bossz�b�l �ket veszi c�lba.

Sesshoumaru: - Legjobb, ha visszamegyek hozz�juk.

Lassan fel�llt, de a v�rvesztes�g miatt sz�d�lni kezdett. Bel�tta, hogy �gy nem tud messzire menni. �gy d�nt�tt, hogy az erd� k�zep�n �ll� fa t�v�be telepedik le. Kagura seg�tett neki elmenni od�ig.

Sesshoumaru: - Menj, �s keresd meg Rin�ket. Vidd el �ket az �cs�mhez, �s ezt add vissza annak a Kagome nev� l�nynak.

Azzal odaadta a Shikon szil�nkot, ami a csali szerep�t j�tszotta. Kagura: - H�t ezzel csalogatta mag�hoz Narakut De vajon mi�rt? Seshoumaru elaludt, �s Kagura elindult, hogy teljes�tse, amit a szellem k�rt t�le. M�r nem �llt Naraku ir�ny�t�sa alatt, de m�g fent �llt annak a vesz�lye, hogy a d�mon elj�n �rte, �s elnyeli, mint annak idej�n Musout.

K�zben esz�be jutott, hogy Sesshoumaru egyszer r�gen mit mondott neki. Hogy nem is �rulja el igaz�n Narakut, ha nem sz�ll szembe vele ny�ltan. Megtette. Pedig Sesshoumarunak nem �llt sz�nd�k�ban megmenteni �t.